2017. július 2.

Pokollal kikövezett arany középút

Egyrészt ugyanis másrészt, másrészről, másfelől, viszont, csakhogy, ám, ámde, azonban, mégis, ellenben, ennek ellenére, bár, habár, pedig, ugyan, holott, azonban, de azért, viszont, ezzel szemben, pedig, noha, ennek dacára, ámbár, jóllehet, mindazonáltal, ugyanakkor, ámbátor mivel, merthogy, mivelhogy, hiszen, mert, tudniillik egyrészről, részben, részint, egyfelől megfontolt, elővigyázatos, körültekintő, figyelmes, alapos, higgadt, mérsékelt, józan, de mégis hülyeség.



„Valami baloldali idézet, aminek itt semmi értelme.”
(Marx felesége: "Csak ne csináljunk belőle rendszert!" c. emlékirataiból)



Kedves Martin Luther King,

nagyon örülünk annak, hogy a sikeres és hasznos buszbojkott után továbbra is mellettünk, feketék mellett álltok, mintegy karakán kiállás tárgyaként. Határozott kiállásokra ugyanis szüksége van a politikának, és titeket is sokan vádoltak már mismásolással, szóval a múlt héten elmondott beszéded, amelyben az álmaid megvalósítására szólítod fel az amerikaiakat, fontos elmozdulás. Kár, hogy a munkások nem voltak ilyen szerencsések, mint mi, és május elseji ünnepük alkalmával nem részesülhettek hasonló kiállásban. De végülis egy új mozgalom életében mindig fontos lépésnek számít, amikor világossá teszi, milyen ügyeket és milyen társadalmi csoportok vélt vagy valós érdekeit akarja formálni, képviselni.


De ha már itt tartunk, akkor azt azért megjegyeznénk, hogy a karakán kiállás ideális esetben nem kontraproduktív, hanem tényleg hozzátesz valamit azoknak az életéhez, jólétéhez, akik a képviselés tárgyát képezik. És itt már van pár fenntartásunk a beszéddel kapcsolatban.

2016. november 17.

Nem ül otthon*

Akinek működik az élete, sőt, egyenesen sikeres ember, nem ül otthon. Társasági életet él, tesz-vesz és izeg-mozog, hiszen ahogy őmaga rendkívüli, úgy környezete is tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel, akiket nem lehet kihagyni. Bevonzották egymást, például olyanokkal, akiknek pont péntek este jut eszükbe kocsmázni, ugyanazokat a meséket nézték gyerekként az egyetlen állami csatornán, mi több, ők is lájkolták Tibi atyát, szóval ez karma. Ezeken túl, a közös apró fogódzópontokon túl a sikeres ember ismertetőjele persze továbbra is az, hogy nem ül otthon. Mindenki tudja, aki feljebb küzdötte magát már egy takarítói pozíciónál (bocsánat Ica néni, ezt nem úgy értettük), hiszen otthonücsörgéssel sose vált még senkiből sem sikeres, színes, vibráló irodai alkalmazott. Persze ez a sikeres ember természetéből fakad, egy tevékeny ember nem bírja ki hogy ne csináljon semmit. Ugyanakkor tudjuk, hogy az élet igazságtalan és mindenki nem lehet tevékeny és sikeres, van aki otthon ül és nem jön kocsmázni, de velük néha váltunk pár szót hogy jól érezhesseék magukat sütkérezve a dicsfényünkben. Hogy tetszik lenni? És a fia? Elvégezte már az egyetemet?

Mindenesetre minek bámulná a fehér falat. Malmozzon, miközben annyi minden mást lehetne csinálni.

Úgyhogy ő

nem ül otthon.


Mit is lehetne ott csinálni?

Most jön a nehezebbik része, amit az igazán "sikeres" emberek talán nem is értenek.

2016. július 24.

A kereszténység liberális szemmel

Bár többen kétlik, ez mégis egy liberális blog. Most bebizonyítom ezt a kereszténység liberális vizsgálatával - újabb poszt a világítótorony elv mentén.


Követés. Kezdjük az elnevezéssel: kereszténység, ami annyit tesz Krisztus tanítását való követés. Valahogyan Isten lusta minden emberrel tudatni létezését és ezért Jézusra bízta ezt. Mivel Isten nincsen jelen, ezért csak a prófétákat tudunk követni, azaz a kereszténység valódi jelentése a valóságban egy vallási vezetőnek való behódolás. Mivel a liberalizmus létrejöttének oka, a nemzetek öntudatra ébredése és ennek következménye, a vallási feudális társadalom lebontása, ezért a liberálisok nem fogadhatnak el egy vallási alapú elnyomó társadalmat sem, hiszen létezésük alapja ennek legyőzése. Innen egyből adódik, hogy az, aki a keresztény társadalmi rendszert támogatja, szóban, vagy tettel az nem lehet liberális, bármennyire is annak mondja magát. Ebbe beleértendő minden megengedő magatartás a keresztény államiság felé. A keresztények, akik valóban keresztények, nem lehetnek liberálisok, mert ők keresztény államiságot szeretnének, (bármit is jelentsen ez, mivel a világon valódi keresztény államból csak egy van, de az biztosan nem túl demokratikus).

2016. június 22.

Átkelni a szabadság hídján

Az állam szemszögéből legalábbis sokkal ijesztőbb, mint az egyénéből nézve.

Jómagam egyre jobban kezdek hajlani arra, hogy az állam túl sok helyen van ott, és jellemzően nem akkor, amikor segíteni kéne. Ellenőrizni viszont mindig akar és tud, akár szeretnénk, akár nem.

Forrás: NL Café

2016. június 9.

Új rend a "hazafiság" megélésében - teli szájjal ausztrálozás



Nagyon régen megfogadtam, hogy nem írok politikai jellegű posztot, aminek több oka is van: egyrészt nem vágytam sohasem a mandiner címlapjáról ideözönlő trollhadsereg figyelmére, másrészt egy politikai jellegű cikk a közbeszéd változásával hamar elévül - én legalábbis korábban nagy vehemenciával megírt posztjaimat már nem szívesen olvasom, egyszerűen egy hónap után nem találom őket aktuálisnak, akármilyen érdekes a téma abban a pillanatban. Kerényi buzizása? Conchita Wurst feltűnése? Hol vannak ezek már? Harmadrészt most az én blogomon is dübörögjön ugyanaz a fősodrású politika, amitől már mindenki sugárban hányna? Írjam le ugyanazt a véleményt huszadjára, amit már mások leírtak? Cáfoljam meg azt, amiről minden gondolkodó ember magától tudja, hogy marhaság? Mi értelme van ennek?

Mégis, most szőrmentén politikával fogok foglalkozni, de csak azért, mert az agyam ledobta az ékszíjat.

2015. augusztus 23.

Miért vagyok individualista?

Mert ha nem vagyok az, senkinek se jó.

Hajlamosak vagyunk úgy kezelni a társadalmat, mint valami önálló entitást, aminek saját élete és érzelmei vannak. Mintha az egész egységes volna; nem is mi volnánk többed magunkkal összeeresztve, hanem csak egy félelmetes óriás volna, aminek a működését nem is a mi döntéseink befolyásolnák, hanem valami aminek a törvénybe nem iktatott apró szabályai a természet rendjéhez tartoznának. Amiket ne lehetne áthágni anélkül hogy ne vonnának maguk után valami elkerülhetetlen büntetést; és aminek a kezében te csak egy eszköz vagy, hogy a céljait megvalósítsa. Ugyanis sosem a te boldogulásodra, hanem a társadalmi hasznosságodra hivatkoznak mindig, ha korlátozni akarnak, értelmetlen feladatokat akarnak veled elvégeztetni, esetleg egy újabb bőrt akarnak lehúzni rólad - és te megcsinálod, mert félsz hogy ha nem tartanak majd hasznosnak, dobnak is egyből a kukába (és ez valószínűleg a kapitalizmus kialakulása előtt is így működhetett). Amikor végrehajtásra kerül sor ugyanis te is tudod, hogy már rég nem a cél értelme és elérhetősége a kérdés, nem az hogy neked jó-e, hanem hogy mennyire voltál felhasználható a fej nélküli szörnynek annak a célnak az elérésében, amiről sokszor maga se tudja pontosan mi, és miért is volna rá szükség.

Ami biztos, hogy ahogy nem is RÁD hivatkozva követel a szörnyeteg, ugyanúgy nem is ÉRTED. Igen, ez azt jelenti hogy semmibe vesz. Mert nem kér, hanem egyenesen követel, fenyegetőzik, és mindig apokaliptikus víziókkal ijesztget (megvakulsz, felbomlik a társadalom rendje, Isten megharagszik, stb., ismerjük mi ezeket), mégis valahogy sose akarja megvárni míg a természet vagy valami isteni teremtés sújtana le rád hogy magad okuljál belőle. Maga veszi kezébe az ügyet, naná hogy mindig a te üdvözülésedre vagy a kollektíva védelmére hivatkozva, ezért megbüntet, még mielőtt az megbüntethetne, akire hivatkozva fél a cselekvéseid következményeitől. Ráadásul sosem azt mondják, hogy neked jobb lesz ha valamit megcsinálsz, hanem rossz, ha nem. S mivel mindig a status quo fenntartására hivatkoznak, innentől sejthetjük, hogy megint egy normával állunk szemben, ami minden jellegzetességet magában hordoz: tradicionális érvek, természet rendjére hivatkozás, büntetés kilátásba helyezése. Vizsgáljuk meg a kollektivizmus normájának a sajátosságait, és hogy mennyire hasznos is ez a társadalomra nézve.

2015. április 7.

A normákról és hagyományokról



Ahogy egyre többet foglalkoztam eddigi életem folyamán azzal, hogy a környezetem mit miért művel, vagy legalábbis milyen kifogással teszi azt, egyre nőtt bennem a gyanakvás, hogy előírások nélkül fogalmuk se volna, hogy mit tegyenek bizonyos helyzetekben. Ennél károsabb dolog nincs is az egyén és a társadalom szempontjából: olyan emberekre aligha bízhatunk működő népuralmat, akik nem saját belátásaik mentén irányítják életüket és hoznak döntéseket a közösség egészére nézve, hanem beléjük kódolt programok mentén, melyek látszólag felszabadítják őket minden döntésük felelőssége alól.