Mert ha nem vagyok az, senkinek se jó.
Hajlamosak vagyunk úgy kezelni a társadalmat, mint valami önálló entitást, aminek saját élete és érzelmei vannak. Mintha az egész egységes volna; nem is mi volnánk többed magunkkal összeeresztve, hanem csak egy félelmetes óriás volna, aminek a működését nem is a mi döntéseink befolyásolnák, hanem valami aminek a törvénybe nem iktatott apró szabályai a természet rendjéhez tartoznának. Amiket ne lehetne áthágni anélkül hogy ne vonnának maguk után valami elkerülhetetlen büntetést; és aminek a kezében te csak egy eszköz vagy, hogy a céljait megvalósítsa. Ugyanis sosem a te boldogulásodra, hanem a társadalmi hasznosságodra hivatkoznak mindig, ha korlátozni akarnak, értelmetlen feladatokat akarnak veled elvégeztetni, esetleg egy újabb bőrt akarnak lehúzni rólad - és te megcsinálod, mert félsz hogy ha nem tartanak majd hasznosnak, dobnak is egyből a kukába (és ez valószínűleg a kapitalizmus kialakulása előtt is így működhetett). Amikor végrehajtásra kerül sor ugyanis te is tudod, hogy már rég nem a cél értelme és elérhetősége a kérdés, nem az hogy neked jó-e, hanem hogy mennyire voltál felhasználható a fej nélküli szörnynek annak a célnak az elérésében, amiről sokszor maga se tudja pontosan mi, és miért is volna rá szükség.
Ami biztos, hogy ahogy nem is RÁD hivatkozva követel a szörnyeteg, ugyanúgy nem is ÉRTED. Igen, ez azt jelenti hogy semmibe vesz. Mert nem kér, hanem egyenesen követel, fenyegetőzik, és mindig apokaliptikus víziókkal ijesztget (megvakulsz, felbomlik a társadalom rendje, Isten megharagszik, stb., ismerjük mi ezeket), mégis valahogy sose akarja megvárni míg a természet vagy valami isteni teremtés sújtana le rád hogy magad okuljál belőle. Maga veszi kezébe az ügyet, naná hogy mindig a te üdvözülésedre vagy a kollektíva védelmére hivatkozva, ezért megbüntet, még mielőtt az megbüntethetne, akire hivatkozva fél a cselekvéseid következményeitől. Ráadásul sosem azt mondják, hogy neked jobb lesz ha valamit megcsinálsz, hanem rossz, ha nem. S mivel mindig a status quo fenntartására hivatkoznak, innentől sejthetjük, hogy megint egy normával állunk szemben, ami minden jellegzetességet magában hordoz: tradicionális érvek, természet rendjére hivatkozás, büntetés kilátásba helyezése. Vizsgáljuk meg a kollektivizmus normájának a sajátosságait, és hogy mennyire hasznos is ez a társadalomra nézve.
